Flor: Mint a madár a napot, olyan vagyok, úgy kereslek téged
Mint méh a mézet, így vagyok én, úgy hívlak téged.
Együtt: December van, virágzik és illatozik a jázmin,
Ez a szerelem, amit akkor érzek, mikor meglátlak téged már felbukkant.
Fede: Egy hab volt, ahol veled találkoztam, és az este már a végéhez ért,
Együtt: Azt kérdezted tőlem, hogy „Te ki vagy?”
Rád mosolyogtam, és beléd szerettem.
Flor: Percekig éreztem, hogy a szívem őrülten dobog,
Fede: és így történt az elárasztás, ami később a szabadulásom lett.
 
Refr. És az élet (3X)
Örökre elveszve a mosolyodban
És a szemeid (2X)
És a szemeim
Elhagytak, mintha nem lennék normális
Vagy mintha hipnotizált lennék.
És lassan (2X)
Lassacskán
Keresünk egy picinyke helyet,
Ahol szerethetjük egymást.
De szép ez az élet, hiszen szerelmes vagyok.
 
Flor: Olyan vagyok, mint az eső és a tenger,
Annyira összetartozóak.
Olyan vagyok, mint a hab és a só,
Annyira szerencsétlenek.
Együtt: Nem érdekel, ha nem veszed észre, hogy ki szeret téged.
Nem érdekel, mert én jól tudom, hogy mi történik köztünk.
Fede: És elérkezik az a nap, amikor megismernek a csókjaim.
Flor: A bőröm illata olyan lesz, mint a cseresznyefáé.
A virágok kinyílnak majd és a teled véget ér.
Együtt: Milyen szép az élet, hiszen virágzik a szerelmünk.