Flor: Látom hullani az esőcseppeket az ablakomban.
Tudom, hogy minden ugyanolyan lesz,
Nem változik semmi holnap.
 
A nap ugyanúgy felkel,
A hold ismét fehér lesz,
A folyó továbbra is folyó marad,
A hegyek nem dőlnek össze.
 
Refr: Miért némulok el a mosolyodba belefeledkezve,
Miért van minden messze.
Miért nincs nélküled már semmi..?
Mert nincsenek hercegek, és nincsenek álmok,
Mert minden hazugság, hiszen nélküled nincs tovább élet.
 
Flor: Egy különleges tiszta napon
Elkezdesz majd keresni engem egy fehér hintóval,
Mint a régi mesékben.
És megtalálsz majd, és én majd arról a csókról fogok álmodozni,
Amit a végén tőled lopok.