Flor: Szegények a gazdagok, hogy annyi mindenük van,
És, hogy nem is tudják milyük nincsen,
Nincsenek álmaik, nincsenek vágyaik,
 Nincsen idejük, nincsen lelkük. 
Mindig félnek, hogy elvesztenek valamit.
Túl sok van nekik a borból, jó nagy hasuk van,
Nincsen idejük a reményre sem,
Nincsen nekik a reggeli levegőből,
A szél sem az övék, sem a mosolyod,
Mindenük megvan, és még sincs semmijük.
 
Refr: Nincsen semmim, és mégis megvan mindenem,
Gazdag vagyok álmokban, és szegény aranyban,
Ami nekem fontos, az pénzzel nem megvehető:
Barátok, szerelmek, holdfény, lelkek, napfény...
 
Flor: Milyen szerencsés vagyok, hogy ilyen szegény vagyok,
Enyém az ég, sok van nekem a napsütésből,
Sok álmom van, amiről álmodozhatok,
És ott van a remény, hogy egyszer valóra válnak.
Vannak vágyaim, hogy neked énekelhessek,
És tele vagyok csókokkal, hogy megcsókolhassalak!
Tehát mindenem megvan,
A világ ideje is, hiszen enyém minden perc.
Minden, ami az enyém, szétosztható,
Minden, ami az enyém, azok a barátaim.