Mi vestido azul – A kék ruhám
2007.03.27. 17:45
Flor: És én várni fogok Rád, És nem leszek kifestve, Tudom, hogy nagyon szereted, amikor természetes vagyok. És annyira pontosan fogok érkezni, Nem akarok több időt vesztegetni. Minden másodperc, amit késel az egy elszalasztott csók. A kék ruhámat veszem majd fel, Amit a legjobban szeretsz. Kiengedem a hajamat, hogy Játsszon vele a szél. És a mi örök sarkunkon a levegő illatozik Hiszen minden ablakból a szerelem bukkan elő. Refr: De nem jött el Ő, nem érkezik meg soha, És a kék ruhám összegyűrődött. Ez a sarok már nem az én sarkom, És ez a szerelem már nem az én szerelmem. De nem jött el Ő, nem érkezik meg soha És soha nem tudom meg, hogy mi történt vele Halkan sírdogáltam És a szív elhagyott. Flor: És itt hagytál a sarkon, És annyira elveszett lettem. Ott repülnek az álmaim egy vég nélküli utcába. És leveszem a ruhát, amit annyira szeretsz. Teljesen meztelennek érzem magam. Most már semmim sincsen.
|